A két fiatal nő közül melyiket szeretnéd viszontlátni a gyermekedben, mire felnő, legyen szó fiúról vagy lányról? Szeretnéd, ha kisbabád egy magabiztos, életvidám, az akadályokat könnyen vevő felnőtté válna? Mi az, amit már most megtehetsz ennek érdekében? Mi az az ösztönös viselkedés és jelzésrendszer a baba és a mama közt, amit egyes "bevált jó tanácsok" elnyomnak az anyukákban?
Amikor megszületik egy kisbaba, teljesen ki van szolgáltatva azoknak, akik arra hivatottak, hogy gondoskodjanak róla. Sokszor említik a kisliba példáját, aki azt fogadja el anyjának, akit először meglát és követi. Ez a bevésődés. A kisbaba viszont magatehetetlen, így számára ez egy hosszabb folyamatot jelent azzal a személlyel, aki ellátja őt. Ezt hívjuk kötődésnek, ami megerősíti nem csak a gyermek kapcsolatát az anyával, de szimbiózisszerűen az anya kapcsolatát is a gyermekkel. De mi köze ennek ahhoz, milyen felnőtt válik belőle?
A fizikai szükségletek kielégítése fontos, de nem elég egy kisbaba kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Ekkor alakul ki a picinél a bizalom egy másik személy iránt, aki fontos, hogy reagáljon az ő jelzéseire. De mik ezek a jelzések? A babák, ha éhesek, ha tisztába kell tenni őket, ha félnek, szoronganak, egy módon tudnak kommunikálni: sírnak. Erre normális esetben egy anyuka egyből reagál, és megnyugtatja a kicsit. Ez pedig nagyon fontos, hogy mindig megtörténjen, ha a baba jelez, mert ez közvetíti számára és erősíti meg benne azt a tényt, hogy bizalommal lehet az anya iránt. Hívhatjuk ezt ősbizalomnak is, ami ösztönösen van jelen babák és mamák közt.
Sajnos sok olyan tévhit él, hogy azért sír a baba, mert hisztis. Ilyenkor azt tanácsolják, hogy nem kell odamenni, majd abba hagyja. A kimerültségtől persze hogy abba hagyja a sírást, de attól még a szorongás és a félelem ott marad benne, mert nem kapta meg a megerősítést arra, hogy biztonságban van. Ez pedig ha sorozatosan így megy, lehet hogy nem fog annyit sírni, de nem azért mert nyugodtabb lesz, hanem azt erősíti meg benne, hogy hiába sír nem fontos. Mi ennek a vége?
Számos kutatás folyt erre vonatkozóan, mennyire fontos a korai kötődés és bizalom kialakítása a gyerekben. Ez bizony kihat az egész életére, amit a kutatásban részt vett gyerekek közel 20 évig tartó nyomon követése is igazol. Azok a gyerekek, akiknek a szülei odafigyelnek a jelzéseire, és reagálnak is rá megfelelően, sokkal magabiztosabbak lesznek, társaságban feltalálják magukat, együtt érzőbbek, és a későbbi kapcsolataikat is a mély érzelmek jellemzik. Ezzel szemben azok a gyerekek, akiknél a szülőkkel nem alakult ki a megfelelő kötődés, szorongóbbak, befelé fordulók, rosszabbul teljesítők lettek, és a kapcsolataikban is a bizalmatlanság a jellemző. Felnőttként is folyamatos megerősítésre van szükségük, hogy szeretik őket, mert nem győzik bepótolni ezt a hiányt.
A következő cikkben szeretnék bemutatni egy kísérletet, ami jobban megvilágítja, milyen hatással van már a pár hónapos gyermekre is az, ha az első hónapokban nem kapja meg ezt a bizalmat. Ez pedig a lehető legrosszabb útravaló egy gyerek számára.
Ti hogy szoktátok erősíteni a kisbabátok bizalmát? Mivel nyugtatjátok meg, mi vált be a legjobban? Osszátok meg velünk is a titkot. Addig is boldog babamosolyokat!
Kövess twitteren és tudd meg
előbb a legfrissebb infókat!
Katt a madárra és odajutsz!
http://www.twitter.com <------- itt tudsz regisztrálni
Utolsó kommentek